VÁGTA A KÖVESHEGYRE!
A dicső június negyedikének egy hónapos évfordulóján (tehát július negyedikén) az öreg király legkisebb fia rohamot indított Gyergyó ellen. (mégis mi az ördögöt írhatnék, ha csak képeket kaptam az eseményről, egy dátumot, meg azt hogy az egész Gyergyóban volt?! Ha nem tetszik majd, azért Zsuzsa tantónéni a hibás.)
Egyszer csak megmagyarázhatatlan dolog történt:
a barnainges (ez nem jelenti azt, hogy náci) Góliát,
egy zöld emberkével a nyomukba szegődött.
...telt-múlt az idő, újabb idegenek jelentek meg, igaz azok
némelyike ellenkező irányba ment... és teljesen másképp
nézett ki a süvegük, melyet a találkozáskor nem voltak
hajlandóak megemelni.
Útközben nagy nehézségek közepette (ezt egy ősi közmondás is megjósolta) sikerült utolérni egy sánta kutyát.
Magát a hegyet a vörösingesek őrizték.
Amikor erre a királyfi rájött, haditanácsot hívott össze.
Az egyik ember ebből a tanácsból abban a tömbházban
nevelkedett amelyikben én, és ezért híres vitézként emlékeznek rá.
A harc nagyon kemény volt, a végén pedig
sokan megadták magukat.
A győztes vörösingesek jutalma: hazamehettek.
